Jó versenyt hozott a VIII. Magyar Tengeri Nagyhajós Bajnokság
Nyolc hajó a rajtvonalon: ilyen kis menzőny soha nem volt még a Magyar Tengeri Nagyhajós Bajnokságon (MTNB). A létszám éppen arra volt elegendő, hogy a szabályokban leírtaknak megfelelően bajnoki címet lehessen osztani. Mindez szomorú fejlemény, miközben szakmai szempontból éppen hogy most került helyére a verseny, most felelt meg leginkább a tengeri bajnokság kritériumainak.
A korábbi bajnokságokon jórészt másolódott a hazai nagyhajós pályaversenyek rendszere, a bajnoki címek megszerzése nem igényelt különösebb tengeri tapasztalatot, navigációs tudást, lényegében sós vízen bonyolítottak le balatoni jellegű futamokat. Ráadásul a kelleténél sokkal nagyobb hangsúlyt kaptak a parti rendezvények, a szponzorok ilyen-olyan igényeit szolgáló, néha elviselhetetlenül celebcentrikus bulik. Idén mindez elmaradt – a jelek szerint néha a pénztelenség is szülhet jót –, szakmailag a verseny kifogástalan volt, és a parti közös rendezvények kifejezetten elegánsan, kulturáltan zajlottak, ha úgy tetszik, nem nőttek a verseny fölé. Az idei versenyt biogradi centrummal október 13–20. között a Sail-ing Kft. rendezte. Sajátosak voltak az előzmények: az MVSZ pályázati felhívására senki sem jelentkezett, így félő volt, hogy megszakad a hétéves hagyomány. Végül a Sail-ing vezetője, Molnár Csaba vállalta a rendezést. A cég nem kezdő a szakmában, tíz éve közmegelégedésre bonyolítja tavaszi adriai versenyét, a Sail-ing Business Cupot. Az itt szerzett tapasztalatok felhasználásával szervezték a VIII. Magyar Tengeri Nagyhajós Bajnokságot is. 4 hosszabb és 2 rövidebb tengeri navigációs futamot terveztek Közép-Dalmáciában, a Kornati-szigetvilágban, a mezőny Biograd, Sali és Murter kikötőket érintő mozgásával. A vízi rendezést Ruják István vállalta, aki eddig huszonkét adriai verseny rendezésében vett részt, jobbára versenyvezetőként. A versenyt egységes flottába tartozó ELAN 340-esekkel bonyolították le.
Az első napon a Biograd–Sali távot teljesítette a mezőny, ami 25,5 tengeri mérföld hosszú pályát jelentett. A rajtnál 20-22 csomós jugó, vagyis délkeleti szél fújt, amely helyenként 25-27 csomósra erősödött. Ennek köszönhetően a futam gyorsan lezajlott, a győztes hajó, a DAK Sailing Team Pallay Tibor kormányzásával 3 óra 47 perc 40 másodperc alatt ért célba. Pallayék biztosan győztek. Hat perccel előzték meg a Femme Fatale csapatát. Mögöttük is hatperces űr következett, ám a harmadik helyért többen vívtak szoros küzdelmet. A következő négy hajó egy percen belül ért célba. Legjobban közülük az EL Yacht hajója hajrázott Makkos Gábor vezetésével.
A második futamra változott az időjárás. A rajtot forgolódó szél nehezítette a Telascica-öbölben, a verseny további része a Kornati-szigetek között zajlott, ideális körülmények között. A rajtnál 6-8 csomós szél menet közben 10-12-14 csomósra erősödött. A szigetek közötti hajózás különleges élményt adott a már-már nyárias napsütésben, hullámmentes vízen. Az első rövid cirkálószakasz után az előző napi győztes DAK Sailing Team vezetett, és Pallay Tiborék később sem engedtek senkit maguk elé.
A harmadik napra az időjárás-előrejelzés gyenge délkeleti szelet ígért, ám a valóságban keleti, északkeleti érkezett, amely a rajtnál még 7 csomós volt, de egyre gyengült. A futam különlegessége a Kakan-sziget megkerülése után következett, ahonnan kihajózva két útvonal közül lehetett választani a résztvevőknek. Ugyanolyan hosszúságú távot (5,2 tmf) jelentett mindkét útvonal, tehát a széltaktikai megfontolások határozták (volna) meg a jobb irányt, ám mire a mezőny a végképp leálló szélben erre a szakaszra ért, nem volt min gondolkodni. Bár pályát rövidítettek, a hajók közül egyetlen sem ért el a célig a 17 órás limitidőig, így a futamot érvényteleníteni kellett.
A következő nap kulcsfontosságúnak bizonyult a bajnokság érvényessége szempontjából. Két futamot terveztek a rendezők, amire délelőtt még semmi esély nem látszott, aztán a szerencse segített, és délután két óra előtt 4-5 csomós szélben elrajtolt a mezőny. Az érdekes vonalvezetésű pálya hossza 7,2 tmf volt. Az Artica Veli sziget közelében volt a rajt, ahonnan 3,3 mérföldes cirkálással mentek a hajók a Gangaro-sziget keleti végéig. Ezután a Gangaro déli oldalán kellett nyugat felé vitorlázni, majd hátszélben a cél felé, ami a Kozina-sziget északi oldalánál lett kitűzve. A befutó után azonnal elindítva sikerült még egy futamot teljesítenie a mezőnynek. Így már a magyar bajnokság érvényes volt.
Az utolsó napon aztán szinte minden a tervek szerint alakult. Reggel még szélcsenddel indult a nap, ám 11 órakor megindult az északnyugati. Mintegy 8 csomós szélben rajtoltak a hajók a Biograd előtti szigeteket kerülgető 9 tengeri mérföldes pályán. A csatornában nagyon erős szembeáramlat volt, így érdemes volt a part közelében cirkálni. Ezt használta ki nagyszerűen a Femme Fatale csapata. Végig vezetve nyerték a futamot, ám ez is kevés volt ahhoz, hogy megakadályozzák Pallay Tibiéket és a DAK Sailing Teamet a bajnoki cím megszerzésében. Nekik már egy negyedik hely is elég lett volna az aranyérem biztosításához. Kezdetben ugyan az ötödik helyen vitorláztak, ám a befutóig felkapaszkodtak harmadiknak, így már egy futammal a bajnokság befejezése előtt ünnepelhettek. Az utolsó – a hajóleadások megkönnyítése érdekében rövidített – futamra a szél már 12-13 csomósra frissült. Az utolsó futam igazi örömvitorlázás volt, hiszen a nagy kérdések és a helyezések már eldőltek.
A bajnok DAK Sailing Team tagjai: Pallay Tibor, Tarány Gábor (Douglas), Varga Lajos, Büki Gábor, Kurucz Zoltán és Szilágyi János.
A bajnokságon részt vevők egybehangzó véleménye szerint kifejezetten jó versenyt sikerült lebonyolítani, amely mintája lehet a jövő évi bajnokságnak is. Értelmesen kijelölt, változatos pályák, korrekt, a versenyzők szempontjait jól érzékelő rendezés jellemezte az idei MTNB-t.
Jó lenne, ha a „jövőre veletek ugyanitt” szlogen nem pusztán hangzatos zárómondat lehetne…
Képgaléria:
