A két évvel ezelőtti kudarc után Franck Cammas és csapata sikerrel járt. Ehhez persze kellett a világ egyik leggyorsabb többtestű vitorlása, egy nagy biztosító pénze, kiválóan képzett legénység és persze némi meteorológiai szerencse is…

A nonstop földkerülő csúcs pontos ideje 48 nap, 7 óra és 44 perc.
Hol van már Williams Fogg 80 napja, vagy a Sir Francis Chichester szóló 226 napja – a sárgolyót ma már széllel hajtva sokkal gyorsabban is meg lehet kerülni. Például kicsivel több mint 48 nap alatt, feltéve persze, ha az embernek rendelkezésére áll a világ egyik leggyorsabb többtestu hajója, valamint a világ egyik legnagyobb biztosítótársaságának a pénze – és karrierje elmúlt pár évében a főszerepet az offshore óceáni rekordok kapják. Franck Cammas esetében mindezek adottak voltak, és ezúttal a két évvel ezelőtti kudarc után (a Groupama akkor a rekordkísérlet féltávján, Új-Zéland partjaitól nem messze tört ketté és borult fel) sikerrel járt. Az Orange 2 és Bruno Peyron 2005-ös idejéből 2 napot és 8 órát sikerült lefaragniuk, az új, legénységgel futott nonstop földkerülő csúcs pontos ideje 48 nap, 7 óra és 44 perc. Pedig Cammas és csapata nem volt szerencsésnek mondható végig az út során. Voltak pokolban és a menny közelében, jártak az Orange 2 ideje előtt bőven és jóval mögötte is, a befutóhoz közeledve például inkább úgy tunt, a rekordot nem fogják tudni megdönteni. Az Egyenlítőnél járva visszafelé körülbelül egynapos (mintegy 500 mérföldes) hátrányban voltak Peyronhoz képest, de aztán az égiek megkegyelmeztek nekik, és egy hat nap és 10 órás fantasztikus észak-atlanti rohanással nemcsak hátrányukat tudták ledolgozni, hanem új földkerülu csúcsot is felállítottak. A Groupama ebben a szezonban már másodszor próbálkozott. Január 31-én rajtoltak el, az indulás idején az időjárási ablak nem volt igazán kedvező, és a startról csak igen hamarjában döntöttek, de Cammas és meteorológusai féltek, hogy ha tovább halasztják a rajtot, kicsúsznak az időből, mely esetben legalább 10 hónapot kellett volna várniuk a következő lehetséges indulási időpontra. A csapat ezt nem akarta kockáztatni, ezért elindultak, de a szerencse (a rekordkísérlet végétől eltekintve) nem igazán szegődött a nyomukba. A február–márciusi időponthoz képest például sokszor kifejezetten gyenge szelük volt. Bár az útvonal tervezésekor szándékosan elkerülték a különösen hullámos vizeket és a legerősebb szeleket, a viszonyokat mégis jól mutatja, hogy a közel 7 hét alatt a hajónak egyszer sem volt 40 csomónál erősebb szele. A fenti taktikai okok, melyek elsődleges indoka a hajó és a felszerelés kímélete volt, azt eredményezte, hogy a Groupama az optimális 21 760 tmf-es táv helyett mintegy 28 523 tengeri mérföldet vitorlázott, ha ezt figyelembe vesszük, akkor földkerülő átlagsebessége 18 csomóról rögtön 24 csomóra változik. Az óvatosság persze sosem volt alaptalan, a Horn-foknál tett több száz mérföldes kitérő oka például a Drake-átjáró környékén tomboló vihar és 80 (!) csomós szél volt. Hajót és legénységét leginkább az Atlantióceán déli vizei viselték meg, mind oda-, mind visszafelé: lefelé a Dolddrums után is kitartó gyenge szelek, hazafelé a szembe szél hátráltatta őket.

 

„Benne volt a pakliban, hogy jobb időt fussunk…”
Maga Cammas a befutó után nem sokkal adott első nyilatkozataiban eredményüket a következőkkel kommentálta: „Benne volt a pakliban, hogy jobb időt fussunk, de így legalább megmarad a lehetősége annak, hogy valaki megdöntse a csúcsunkat, ez nekem vonzóbb annál, mint hogy a saját eredményeinkkel harcoljunk legközelebb… Hatalmas megkönnyebbülés volt átsiklani a célvonalon… Negyvennyolc napot tuztünk ki magunknak indulás előtt, ez volt a cél és ez elég kemény feladatnak bizonyult, mert nem tudtunk mindig ideális körülmények között vitorlázni. Végül az északi féltekén uralkodó kedvezőbb körülményeknek hála, sikerült felzárkóznunk és egy olyan idővel befejezni a kísérletet, amire büszkék lehetünk. Sok időt és energiát fektettünk ebbe a kalandba, és most csodálatos érzés a végére érni. Mindez a kőkemény csapatmunkának és a Groupamának köszönhető, amely hitt bennünk és mellénk állt. Csodálatos volt így rekordot dönteni!” Hogy a fantasztikus, új rekord meddig lesz érvényben, nem tudható. Egy biztos, idén őszig nem kell Cammas-éknak aggódniuk, a Groupama 3 legnagyobb potenciális ellenfele, a Banque Populaire V szupertrimarán ugyanis leghamarabb 2010 őszén próbálkozik a Jules Verne Trophy elhódításával…

Jules Verne Trophy, 21 760 tengeri mérföld
A start egy képzeletbeli vonal, mely az Ushant szigetén található Créach világítótorony és a Lizard Point világítótorony között húzódik. A cél pedig végtelenül egyszeru: a Föld körbehajózása a három nagy fok (Jóreménység foka, Leeuwin-fok és Horn-fok) érintésével, a kiindulási pontba visszatérve, természetesen a lehető leggyorsabban, megállás nélkül.

Monsieur Groupama
A Dél-Franciaországban, 1972-ben született Cammas 1994 óta él Bretagne-ban. Franciaország egyik legjobb felsőoktatási intézményén tanult matematikusnak, valamint zeneakadémiát is végzett zongora szakon, a 90-es évek második felére azonban úgy döntött, a vitorlázásban kezd karriert. 24 évesen, 1997-ben megnyerte a Solitaire du Figarót, és egy évvel később már szerződést is kötött a Groupamával. Annak ellenére, hogy viszonylag késői induló volt a sorozatban, hamar az ORMA-osztály egyik legsikeresebb versenyzője lett, 2007-ben ORMA-bajnok is volt a Groupama 2-vel. A számos óceáni rekordot megdöntő Cammas-nak nem csak a vitorlázás a szenvedélye: síel, és számos deszkás sportot is uz. Nős, két kislánya van. A legénység: Stan Honey navigátor, Fred Le Peutrec és Steve Ravussin váltásparancsnokok, Loic Le Mignon, Thomas Coville és Lionel Lemanchois nagyvitorlatrimmerek, Bruno Jeanjean, Ronan Le Goff, Jacques Caraes bowmanek.

 

A hajó
A Groupama 3-at egy 2008-as sérülését követően 2009. február 11-én bocsátották ismét vízre. Azóta egy földközi-tengeri (a Marseilles–Karthágó) rekordot és egy atlanti-óceáni rekordkísérletet (pontosabban egy, mindössze néhány napig élt, és a nagy rivális BP V által megdöntött transzatlanti csúcsot) is maga mögött tudhat a trimarán csapata. A trimarán 2009. december 29. óta tökéletes állapotban készült harmadik Jules Verne Kupa-rekordkísérletére, és január 19-e óta várakozott standby állásban a franciaországi Brest le Château elnevezésu kikötőben, amíg meteorológiai tanácsadójuk zöld jelzést nem adott az indulásra.
Építés éve: 2006
Tervezők: Marc Van Peteghem/Vincent
Lauriot-Prévost)
Építő: Multiplast
Legnagyobb hossz: 31,50 m (103 ft)
Legnagyobb szélesség: 22,50 m (74 ft)
Vízkiszorítás: 18 tonna
Árboc magassága: 41 m (134 f t)
Vitorlafelület (fel/le): 557 m2/828 nm
Legénység: 10

Húsz próbálkozásból hét sikeres!
Az Orange 2 megdöntött rekordja 50 nap, 16 óra 20 perc volt. Tizenhét év alatt húsz próbálkozásból összesen hét alkalommal sikerült új Jules Verne Trophy-rekordot felállítani: Bruno Peyronnak 1993-ban, 2002-ben és 2005-ben, Peter Blake-nek és Sir Robin Knox-Johnstonnak 1994-ben, Olivier de Kersausonnak 1997-ben, Olivier de Kersausonnak és Steve Fosset-nek 2004-ben, és most Franck Cammas-nak 2010-ben. Az új rekord: 48 nap, 7 óra 44 perc 52 másodperc.

Korábbi Groupama-rekordkísérletek
A Groupamának harmadszorra sikerült az, amiért a hajót 4 éve megépítették. A tulajdonképpen szerencsés borulással végződő 2008-as kísérlet után hajó az elmúlt szezonban már elrajtolt egyszer. 2009. november 16-án indult el, azonban 10 nappal a start után Cammasnak szomorú bejelentést kellett tennie: a trimarán hátsó merevítőhídja és az egyik úszótest között repedés keletkezett, amely a hajó súlyos meghibásodásához vezetett, így a csapatnak újra fel kellett adnia a rekordkísérletet. Pedig egészen a havária bekövetkeztéig a trimarán 25 csomós átlagsebességgel, több mint 345 mérfölddel az Orange 2 ideje előtt haladt, amely legalább fél nap előnyt jelentett. „A legénység ugyanakkor a második kudarc után is vállalkozó kedvu maradt, hiszen tudták, ha január vége előtt el tudnak indulni, egy újabb csúcsdöntés még lehetséges!” – mondta akkor novemberben Franck Cammas.

Őszre halasztotta indulását a rivális
Cammas-nak és a Groupama 3-nak nem sok hajótól kell féltenie új rekordját, de Pascal Bidegorrytól és a BP V-től igen. A 131 lábas szörnyeteg tavaly november óta várta a kedvező időjárási ablakot, eleinte türelmesen, aztán egyre elkeseredettebben. Decemberben még egy olyan frontra vártak, amely az Orange 2 idejénél gyorsabban vinné le őket a Jóreménység fokáig, januárban már beérték volna kevesebbel is, de a frontok vagy túl erősek voltak, vagy túl gyengék. Meteorológus szakértőik szerint 1985 óta nem volt ilyen tél az atlanti-óceáni régióban, mint idén: ami Európában extrém havazásokat, esőzéseket és áradásokat okozott, az a rekordhajhászoknak azt jelentette, hogy az Azori-szigetek környéki híres, és a csúcsdöntés szempontjából kulcsfontosságú magasnyomású rendszerek nem tudtak uralkodni, és az e rendszereken alapuló kereskedelmi szelek nemcsak gyengék voltak, hanem sokkal délebbre is fújtak a szokásosnál, így nehéz volt őket elérni (csak halkan jegyezzük meg, Cammas-nak azért sikerült).
Bidegorry a mostani négy hónapos várakozás ellenére bizakodó, és már az idén novemberi rajtidőszakra készül…

 

Képgaléria: